Kosár
0
0 Ft
🌸Első nap az oviban.
Amikor egy kicsit mindketten elengedünk.
Eljött az a bizonyos reggel, amire hónapo óta készültök, beszélgettetek róla, meséltetek az oviról, nézegettétek a kis hátizsákot és közben próbáltátok elképzelni, milyen lesz majd az első nap.
Aztán egyszer csak ott álltok az ovi bejáratánál.
A kis hátizsák a vállon, egy utolsó puszi, a kezed még egy kicsit szorosabban fogja az aprócska kezet…
Majd elhangzik:
"Anya, te is itt maradsz?"
Hirtelen minden olyan komoly lesz.
A gyerkőcnek ez egy teljesen új világ. Új hely, új arcok, új szabályok, és egy nagy kérdés a szívében:
"Anya visszajön értem?"
Lehet, hogy sír. Lehet, hogy kapaszkodik. Lehet, hogy nehezen enged el.
És közben próbálsz erős lenni.
Mosolyogsz, azt mondod:"Délután jövök érted."
Aztán becsukódik az ajtó…
És lehet, hogy a szemedben megjelenik egy könnycsepp.
Mert az első elválás nem csak a gyereknek nehéz.
Neked is.
Hiszen eddig együtt voltak szinte minden nap. Most pedig először kell egy kicsit úgy elengedni, hogy közben legszívesebben még mindig ott maradnál vele.
De az elengedés nem azt jelenti, hogy távolodtok egymástól.
Éppen ellenkezőleg.
A kisgyermek most tanulja meg, hogy anya akkor is ott van neki, ha éppen nincs mellette.
Hogy lehet új barátokat szerezni.
Lehet játszani.
Lehet felfedezni.
És ha valami nehéz…
anya mindig visszajön.
Aztán délután újra nyílik az ajtó.
És egyszer csak ott van.
"Anya!"
Egy ölelés.
Egy mosoly.
Talán egy egész napnyi történet.
És abban a pillanatban minden rendben van.
Az első napnak nem kell tökéletesnek lennie.
Lehet sírós. Lehet nehéz. Lehet tele izgalommal.
Csak legyetek türelmesek egymással.
Mert miközben a gyermek megtanul egy kicsit önállóbbá válni, anya is megtanul egy kicsit elengedni.
De csak egy kicsit…
Mert délután úgyis jön az ölelés.