Kosár
0
0 Ft
RoPi és a türelmes plüss.
Amikor este bezár a MeglePiros bolt, és a kulcs elfordul a zárban, a polcokon lassan életre kelnek a játékok.
A hátizsákok kicsit megigazítják a pántjaikat, a kulacsok halkan koccannak egymáshoz, a plüssök pedig kényelmesebben elhelyezkednek a polcokon.
A legfelső polcon lakik RoPi, a kíváncsi kis kalandor.
RoPi minden este körbejár egy kicsit, mert szerinte a bolt polcai tele vannak titkokkal.
– Ma is megyek egy körre! – mondta vidáman.
PanDani felnézett a dobozából.
– Csak óvatosan. A múltkor is majdnem a zoknis polcon kötöttél ki.
RoPi már úton is volt.Átmászott a színes hátizsákok között, majd lecsúszott egy puha ágyneműcsomagon.
– Ez tényleg jobb, mint egy csúszda! – nevetett.
Ahogy a sarokhoz ért, észrevett egy kis plüsst.
A plüss ott ült csendben, és a bolt ajtaja felé nézett.
– Szia! – köszönt RoPi. – Mit csinálsz itt ilyen csendben?
A plüss elmosolyodott.– Várok.
– Mire?
– Arra, hogy egyszer valaki értem jöjjön.
RoPi leült mellé.
– Tudod, itt a MeglePiros polcain minden játékra vár valaki. Néha hamar megtalálják egymást… néha egy kicsit később.
A plüss bólogatott.
– Addig is jó nekem itt. Sok mindent látok innen. A gyerekeket, ahogy nézelődnek… és néha meg is simogatnak.
RoPi körbenézett.– Akkor te a bolt egyik legjobb helyén ülsz!
A plüss kicsit kihúzta magát.– Szerintem is.
RoPi felállt.– Na, én teszek még egy kört a polcokon. Ki tudja, milyen kaland vár ma éjjel.
A plüss integetett neki.– Ha találsz valami izgalmasat, meséld el!
RoPi visszaintegetett.És mielőtt eltűnt volna a hátizsákok között, még visszaszólt:
– Biztos vagyok benne, hogy egyszer valaki pont téged keres majd.
A plüss mosolygott.
És türelmesen tovább figyelte a bolt ajtaját.Mert tudta, hogy a MeglePiros polcairól minden játék egyszer elindul a saját kalandjára.